Péntekre várva
Azt hiszem még most is csak álmodom; azúrkék és flamingórózsaszín, zárványos zöld és szívkarmazsin szavakból szőtt vers a láthatáron.
Néha a pálmákból fújja ki a szél, s mikor megfordul az esős évszak jön egy új sor vagy egy újabb versszak mely döbbenetes szépségről beszél.
Máskor a part homokjában van írva, és én kétségbeesetten és sírva betűzöm mielőtt elmossa egy hullám.
Nem tudom ki üzen, ki ez a költő, de lassan rájövök - elmúl egy emberöltő -: ő is én vagyok; Péntek: Robinson Crueso.
|