Elkésett hóesés
Már megint esik, szakad a hó; vizes pelyhekben, nehéz álomból, pengéjét ejti így le a bakó, vagy vakolat hull roskatag falakról.
Pedig a szívben már tavasz van, rászólok: elég már, szánalmas vagy! Ő vállat von, valahol fent, a magasban, s elmegy. Hátán még megcsillan a fagy.
|