Tavaszt mímelek
Hideg szívem mondd, miért reszketsz ha dermedt vérem új napra árad minden nap nyíló-csukódó ketrec de híre-hamva sincs madárnak
Rügyet, tavasz hiába mímelek ki hisz még málló mosolyomnak míg fogad tépi a szám, a mellemet lihegésem alatt hamuvá omlanak
a sikló fények a tündérruhák alatt. Dúld szét szívem kihűlt odvát! Szivacs-morzsalék rostok vannak ott
jaj minden üres ott, üres és halott csak félig rágott penészes magvakat találsz ott. S egy mókus csontvázát.
|